Az első félidő pontosan azt hozta, amitől tartani lehetett, vagyis az angol csapat behátrált, a spanyolok pedig lassú labdajáratással keresték a rést a pajzson. A meglepően soknak tűnő szabálytalanságoktól eltekintve teljesen felejthető volt az első 45 perc, a játékrész hosszabbításában Phil Foden találta el a kaput először.
Térfélcsere után új fokozatra kapcsoltak a spanyolok, Lamine Yamal bemozgott Luke Shaw mögé, majd kiugratta a túloldalon érkező Nico Williamst, aki a hosszú alsóba lőtt. Az angoloknak sürgősebb lett a meccs, de spanyol helyzetek soarkoztak, Dani Olmo percek alatt meglőhette volna a második gólját, Alvaro Morata két ziccert puskázott el.
Ennek ellenére úgy tűnt, kontrollálja a meccset Spanyolország, miközben Southgate sorban dobált be újabb játékosokat. Végül Cole Palmer beküldése volt telitalálat, mert Saka a jobb oldalról harcosan tett középre egy labdát, Jude Bellingham estében lekészítette, Palmer pedig percekkel beállása után laposan a jobb alsóba lőtt.
Néhány percig az angoloké volt a fölény, aztán szépen apránként visszaállt az első félidő rendje, vagyis a spanyoloknál volt a labda sokkal többet. Yamal azonban kihagyta a nagy helyzetét a hajrában, de így se úszott el a csattanó. Marc Cucurella a bal oldalról lőtt középre laposan egy labdát, pont az ötös elé, az érkező Mikel Oyarzabal pedig a kapuba lőtt. Percekkel később az angolok szögleténél Unai Simón hatalmasat védett, majd az ismétlést Olmo fejelte ki a gólvonalról, egészen hihetetlen izgalmakat hozott a hajrá.
Több gól azonban nem esett, így Angliának Szlovákia, Svájc és Hollandia után negyedjére már nem sikerült a fordítás, míg Spanyolország úgy lett Európa-bajnok, hogy mindegyik meccsét megnyerte. Ez is rekord, valamint az is, hogy a spanyol csapat negyedik alkalommal nyert Eb-t, amit más nemzet nem mondhat el magáról.
