Az idei Európa-bajnokság második elődöntője előtt valóban az volt a kérdés, hogy az angolok képesek lesznek-e végre mutatni valamit, vagy a szurkolóknak be kell érniük azzal a színtelen-szagtalan, ugyancsak sótlan játékkal, amelyre Gareth Southgate a biztonságos játékot építi.
Nem mintha a hollandok eddig brillíroztak volna, az osztrákok elleni kínos vereség és a törökök elleni szenvedés miatt Ronald Koeman is kapott eleget a szurkolóktól.
Hollandia a 7. percben szerzett vezetést, amikor Rice annyit totojázott, hogy Simons leszerelte, majd 18 méterről hatalmas gólt ragasztott a jobb felső sarokba (1-0).
Gyorsan jött a válasz, a 12. percben Dumfries letalpalta a léc fölé bombázó Kane-t, a videobíró bizonytalankodott, Zwayer viszont döntött, és büntetőt ítélt, amit Kane bevágott a jobb sarokba (1-1).
Ekkor még nem sejtettük, hogy Dumfries micsoda talphatalommal bír: a tizenegyes után pozitívumot is fel tudott mutatni, amikor Foden ziccerénél talppal állította meg a labdát a gólvonalon.
Hogy legyen még miről beszélni, az Inter jobb-bekkje a fejét is megvillantotta, de a Dumfries-fejes a lécen csattant, erre a másik oldalon válaszul Foden a jobb kapufát döngette meg.
Lehet, a szünetben fejmosást tartott a két edző, hogy ezt az őrült tempót azonnal hagyja abba mindenki, a második félidőre ugyanis két lagymatag csapat érkezett, és hozta azt a teljesítményt, ami az Eb-n addig megszokott volt.
Egy Van Dijk-térdelésből adódó Pickford-védésen kívül még Saka lesgólja érdemelhetett említést, egészen a 90. percig, amikor a cserecsatár Watkins kapott egy labdát, beforgatta a védőjét és jobbról kilőtte a jobb sarkot (1-2).
