Ütős csapat állna össze a foci-Eb legnagyobb hiányzóiból

Thibaut Courtois (Belgium/Real Madrid)

Miközben a Real Madrid megnyerte a spanyol bajnokságot és a Bajnokok Ligáját, Thibaut Courtois pályafutása egyik legpechesebb idényét zárta. A belga kapus még tavaly augusztusban a felkészülés során szenvedett elülső keresztszalag-szakadást a bal térdében, majd alighogy felépült, ismét műteni kellett – ezúttal a jobb térdét. Minden jel arra utalt, hogy vége a belga óriási idényének, ám május 4-én, a Cádiz elleni, 3-0-ra megnyert bajnokin visszatért, és az utolsó öt fordulóban négyszer ő állt a Real kapujában.

Sőt, a Dortmund elleni BL-döntőben is neki szavazott bizalmat Carlo Ancelotti, Courtois pedig ugyanúgy kapott gól nélkül hozta le a finálét, mint 2022-ben a Liverpool ellen, igaz, ehhez most három védés is elég volt.

Hiába azonban a gyors felépülés, a 102-szeres belga válogatott kapus mégsem lesz ott az Eb-n, mivel csúnyán összerúgta a port Domenico Tedesco szövetségi kapitánnyal. Tedesco azt állította: Courtois azért hagyta ki 2023 júniusában az észtek elleni Eb-selejtezőt, mert zokon vette, hogy egy meccsel korábban, Ausztria ellen Kevin de Bruyne távollétében nem ő, hanem Romelu Lukaku viselte a csapatkapitányi karszalagot.

Majd jött a két térdsérülés, amelyek miatt esélytelennek tűnt Courtois Eb-részvétele, és Tedesco idén márciusban azt nyilatkozta, a kapus jelezte neki, hogy nem áll készen arra, hogy az Eb-n szerepeljen. Courtois valahogy máshogy emlékezhetett a beszélgetésre, mert a közösségi médiában a megnőtt orrú Pinokkiót ábrázoló emotikonnal reagált Tedesco szavaira, márpedig Dzsepettó mester fabábujának nem az igazmondástól változott meg az orrmérete.

Tedesco döntése alapján Matz Sels (Nottingham Forest), Koen Casteels (Wolfsburg) és Thomas Kaminski (Luton) került be az Eb-keretbe, közülük az a 31 éves Casteels lesz az első számú kapus, aki kilenc év után távozott a Wolfsburgtól, és a szaúdi bajnokság feljutójához igazolt.

Lucas Hernández (Franciaország/PSG)

Akinek volt már keresztszalag-szakadása, az tudja, nem a fájdalom vagy a műtét miatt számít annyira rettegettnek ez a sérülés a sportolók körében, sokkal inkább amiatt, hogy iszonyú hosszú és idegőrlő a rehabilitációs időszak – még akkor is, ha a legprofibb fizioterapeuták veszik körül az embert.

Lucas Hernández már tisztában van vele, mivel jár egy ilyen sérülés, mivel a 2022-es vébén, a franciák első csoportmeccsén, Ausztrália ellen elszakadt az elülső keresztszalag a jobb térdében.

A katari vébé idején Hernández még a Bayern München játékosa volt, majd a felépülése után klubot váltott, és először lett francia csapat alkalmazottja, miután a PSG szerződtette. Luis Enrique alapemberként számított rá, és Hernández az idei teljesítménye alapján a balhátvédek között a passzpontosság és a progresszív passzok terén is a legszűkebb elitbe tartozott a topligákban, belső védőként pedig a meccsenkénti 2,19 szerelésével tűnt még ki az előbb sorolt erősségei mellett.

Aztán jött a Dortmund elleni BL-elődöntő németországi meccse, amikor Niclas Füllkrug góljánál Hernández megsérült, és a legrosszabb diagnózissal szembesült: ismét elszakadt a keresztszalagja, csak ezúttal a bal térdében. A jelenlegi forgatókönyv alapján legkorábban 2025-ben játszhat ismét, de könnyen lehet, hogy így is családban marad a balhátvéd posztja a francia csapatban, hiszen Hernández öccse, Theo is felettébb otthonosan mozog a bal oldalon.

David Alaba (Ausztria/Real Madrid)

Ha mi, magyarok felelevenítjük a válogatott 2016-os Eb-szereplését, sokszor előkerül, hogy talán minden máshogy alakult volna, ha a nyitómeccsen, az osztrákok ellen fél perc elteltével beakad David Alaba 16-oson kívüli lövése. A bal kapufa szerencsére velünk volt, a többit meg tudjuk: Szalai Ádám és Stieber Zoltán góljaival 2-0-ra nyert a magyar csapat, amely első helyen végzett a csoportjában, míg Ausztria hiába ikszelt a későbbi győztes Portugáliával, egy pontjával utolsó lett a négyesben és ezzel kiesett.

Az osztrákok a legutóbbi, a koronavírus-járvány miatt 2020 helyett 2021-ben megrendezett Eb-n is ott voltak, és akkor is belefutottak a későbbi győztesbe, de akkor már az egyenes kieséses szakaszban, amikor hosszabbításos meccsen búcsúztak az olaszok ellen.

Alabának azon a meccsen is volt „egy mi lett volna, ha” pillanata, ugyanis még a rendes játékidőben, 0-0-s állásnál az általa lefejelt labdát stukkolta be Marko Arnautovic, de a videózás után végül kifelé járt szabadrúgás les miatt.

3:18-nál látható Arnautovic gólja, amit a VAR végül elvett:

A magyar csapathoz hasonlóan Ausztria is zsinórban harmadszor kvalifikálta magát az Eb-re, a 105 válogatott meccsével Arnautovic mögött az osztrák örökranglista második helyén álló Alabára azonban ezúttal nem számíthat a szövetségi kapitány, Ralf Rangnick. A Real Madridban légióskodó 31 éves játékos ugyanis decemberben, a Villarreal elleni bajnokin keresztszalag-szakadást szenvedett, amiből még nem épült fel.

Ennek ellenére ott lesz a társak között, Rangnick ugyanis úgy döntött, stábtagként magával viszi Alabát, hogy jelenlétével is erősítse a csapategységet. Az osztrákok belehúztak a mostani Eb-n, mivel a franciákkal és a hollandokkal is megmérkőznek a csoportban, ez a két feladat még Alabával a kezdőben is combos lenne, nemhogy nélküle.

Mats Hummels (Németország/Borussia Dortmund)

Marco Reushoz hasonlóan Mats Hummels is utolsó mérkőzését játszotta a Borussia Dortmund mezében a Real Madrid elleni BL-döntőn, amelyet Dani Carvajal és Vinícius Júnior góljaival nyert meg a sorozat rekordere, amely immár tizenöt győzelemnél tart. Hummels így nem tudott egy sokáig emlékezetes sikerélménnyel búcsúzni a Dortmundtól, és a nyarat pihenéssel, valamint csapatkereséssel töltheti, mivel Julian Nagelsmann nem viszi magával az Európa-bajnokságra.

Pedig a 35 éves, 2014-ben a német csapattal világbajnoki címet nyerő Hummels kimagasló teljesítményt nyújtott a BL-ben, és főszerepet vállalt abban, hogy a Dortmund az Atlético Madridot és a PSG-t kiejtve a döntőig masírozzon. Az UEFA statisztikái alapján

• ő szerezte meg a lecsorgó, úgynevezett második labdákat a legtöbbször (120-szor) – a rangsorban csapat- és védőtársa, Nico Schlotterbeck messze lemaradva a második 82-vel;
• 37 szerelésével szintén éllovasként zárt idén a BL-ben, ebben a kategóriában is Schlotterbeck végzett a második helyen (23);
• és a belső védők között a labdaszerzések, valamint a megnyert párharcok tekintetében is Hummels lett a legjobb.

De nemcsak a számaival kelt feltűnést, igazi vezér a pályán, az a típus, aki vállalja a felelősséget, és aki megszállottan hajt a győzelemért, öccse szerint, ha gyerekként kártyáztak vagy társasoztak, akkor is csak az számított Hummelsnek, hogy nyerjen.

Ő maga azt nyilatkozta, biztosította Nagelsmannt arról, hogyha csak ötödik számú belső védőként számol vele, akkor is szívesen megy az Eb-re, és úgy is érezte, ott a helye az öt legjobb német középső védő között. Nagelsmann azonban máshogy gondolkodott, és bár reaktiválta a Hummelsnél bő egy egy évvel fiatalabb Toni Kroost, aki ezen a tornán zárja le a profi pályafutását, a védő nem került be az Eb-házigazda 26-os keretébe.

Ez soha nem arról szólt, hogy a 26 legjobbat kiválogasd. Egy torna mindig azokról a játékosokról szól, akiket már az boldoggá tesz, hogy ott lehetnek, még akkor is, ha egy percet sem játszanak. Ha edző lennék, én is így döntenék

– mondta Nagelsmann válogatási elveiről Hummels, aki iránt a Milan és a Juventus is érdeklődik.

Giorgio Scalvini (Olaszország/Atalanta)

Ha valaki 20 évesen a 38 fordulóból harmincháromban szerepet kap egy topligás csapatban, és a maradék öt meccset csak sérülések miatt hagyja ki, az jelzi, milyen fontos szereplő a klubjában, és micsoda potenciállal bír. Giorgio Scalvini 2021 októberében, 17 évesen debütált a Serie A-ban, amikor csereként állt be az Atalantába az Udinese elleni hazai meccsen, mostanra pedig már 83 meccsnél tart az olasz élvonalban.

Ha tehetné, utólag biztos kihagyná az idei olasz bajnokság legutolsó meccsét: a Fiorentina elleni találkozóból kevesebb mint tíz perc volt hátra, amikor a fiatal védő a lábához kapott, és később kiderült, a bal térdében elszakadt az elülső keresztszalag, úgyhogy legközelebb majd csak 2025-ben léphet pályára. Ami egyben azt is jelenti, egyelőre még várnia kell arra, hogy először szerepeljen egy nagy tornán az olasz válogatottban.

Scalvinit az azért vigasztalhatja, hogy fiatal kora mellett képességei is arra predesztinálják, hogy hosszú évekre bebetonozza magát az olasz csapat védelmébe. Egyik legnagyobb erénye a sokoldalúsága, az Atalanta edzője, a fiatalokat mindig nagyon bátran bevető Gian Piero Gasperini játszatta már szárnyvédőként, szélsőhátvédként, valamint a háromvédős rendszerben a bal és a jobb oldalon is.

Az Fbref statisztikája megmutatja, bár a passzolás terén jócskán van hova fejlődnie, de Scalvini a labdaszerzésekben (meccsenként 2,20) és a megelőző szerelésekben (2,05) is kimondottan erős, ráadásul a támadásokat is képes hatékonyan segíteni (1,4 labdaérintés az ellenfél 16-osán belül és szintén 1,4 lövést eredményező akció mérkőzésenként).

Szintén felfogható egyfajta visszajelzésként, hogy a legjobb U21-es játékosokat rangsoroló Golden Boy-szavazáson tavaly az első tízben végzett, és csak két védő került elé a rangsorban, Antonio Silva (Benfica) és Alejandro Balde (Barcelona).

Scalvinit az olasz nagycsapatok mellett többek között a Manchester Uniteddel is összeboronálták, az Atalanta meg is hosszabbította a szerződését 2028-ig, hogy a kérők busásabb összeget ajánljanak majd érte, de a nagy üzletre egyelőre várni kell, az ifjoncnak most az a dolga, hogy a sérülése után ismét felépítse magát.

Michal Sadílek (Csehország/Twente)

Teljesen érthető, ha az Európa-bajnokságra készülő játékosok úgy gondolják, pár nappal a torna előtt szükségük van arra, hogy kicsit kiengedjék a gőzt. A 25 éves Sadílek a Málta elleni, 7-1-re megnyert felkészülési meccsen csapatkapitányként szerepelt a cseh csapatban, és minden esélye megvolt arra, hogy az Eb-n is ott legyen a kezdőben. Csakhogy a holland Twentében légióskodó középpályás két másik társával, David Jurásekkel (Hoffenheim) és Ladislav Krejcível (Sparta Praha) úgy döntött, kell némi adrenalinfröccs a meccsek között, ezért a trió felment a Schladmingban található Planai-síterületre, ahonnan tricikliken, úgynevezett hegyi gokartokon ereszkedtek le.

Ez még önmagában nem lett volna probléma, ám Sadílek egy gödörbe hajtott, és óriásit bukott a triciklivel, a baleset után pedig 65 öltéssel kellett összevarrni a lábszárát. Az eset pikantériája, hogy a cseh szövetség elsőre mindössze egy szűkszavú közleményben jelezte, hogy Sadílek számára elúszott az Eb-szereplés, majd amikor kiderült, mi is történt, jött a mindig kellemetlen magyarázkodás.

A 24-szeres válogatott Sadílek ott volt a legutóbbi Eb-n is, igaz, akkor mindössze annyi szerep jutott neki, hogy időhúzó csere lehetett a hollandok elleni, 2-0-ra megnyert budapesti nyolcaddöntőn. A középpályás a nemrég véget ért idényben alapembernek számított a holland bajnokságban bronzérmes Twentében, a csapat összesen 41 találkozót vívott meg a szezonban, és Sadílek 38 meccsen is pályára lépett, ezeken egy gól és három assziszt került a neve mellé. Most pedig egy peches sérülés, ami miatt alighanem azok is megjegyezték a nevét, akik amúgy nem követik a holland bajnokságot.

Frenkie de Jong (Hollandia/Barcelona)

A 27 éves holland középpályás egész szezonját tönkrevágták a bokasérülései, ennek ellenére az Oranje szövetségi kapitánya, Ronald Koeman beválogatta a keretbe abban bízva, hogy De Jongot sikerül összedrótozni a tornára. A bokasérülés azonban makacsabb volt a vártnál, így az 54-szeres válogatott De Jong csak a távolból szurkolhat a társaknak.

Ha végül mégis vállalta volna a szereplést, akkor is lettek volna kérdőjelek vele kapcsolatban, mivel az utolsó meccsét még április 21-én, a Real Madrid elleni, 3-2-re elveszített rangadón játszotta, amikor az első félidő hosszabbításában le kellett cserélni, miután Fede Valverde óriási hévvel bemutatott becsúszása elvitte De Jong bokáját.

Bár a sok sérülés miatt De Jongnak nem a mostani lesz a kedvenc idénye, a szokásos erényeit azért csak hozta:

közel 92 százalékos passzpontosságra még a legpengésebb középpályások közül se sokan képesek, a meccsenkénti 8,7 progresszív passzával és 3,24 progresszív labdacipelésével pedig mindkét kategóriában az eminensek közé tartozik.

Ő maga a legnagyobb erősségének az intuíciót tartja, azt, hogy ösztönösen megérzi, mikor, hova kell helyezkedni a pályán, és hogy akkor is gyorsan tud dönteni a labdával, amikor az előzetes terve besült.

A holland válogatott az argentinok elleni, tizenegyesekkel elveszített vb-negyeddöntő óta 15 mérkőzést vívott, és De Jong térd-, illetve bokaproblémái miatt ezek közül mindössze négyen szerepelt (Nemzetek Ligája-elődöntő és -bronzmeccs, valamint két Eb-selejtező), úgyhogy a társaknak és Koemannak volt idejük megszokni, hogy De Jong nem lesz ott középen, hogy elkérje a labdát, majd továbbtegye, vagy épp meginduljon vele.

Lewis Ferguson (Skócia/Bologna)

Minden nagy bajnokságnak jót tesz, ha nem csak a szokásos, csúcsra járatott csapatok vitézkednek az élmezőnyben, a Leverkusen fantasztikus menetelése és duplázása mindent vitt az idényben, de élmény volt nézni a spanyol Girona és az olasz Bologna szereplését is. A Bologna az azóta elköszönt (és szinte biztosan a Juventus kispadján landoló) Thiago Motta irányításával tépkedte rendesen a nagyok bajszát (elég annyit mondani, hogy a dobogón végző Inter, Milan, Juventus hármas vendégeként veretlen maradt!), és ötödik helyezettként története során először lehet ott a Bajnokok Ligája mezőnyében.

A pazar szezon miatt benne van a pakliban, hogy szétszedik a Bolognát, az olasz válogatottal az Eb-n szereplő Riccardo Calafiorit a Juve figyeli, a 11 góljával házi gólkirály, a németországi tornáról mégis lemaradó Joshua Zirkzee-t a Milan viheti el (a Los Angelesbe igazoló Olivier Giroud utódjaként), és könnyen lehet, hogy Lewis Fergusonért is sorban állnának a klubok – ha nem sérülésből lábadozna. A 24 éves skót középpályást két éve bagóért, 2 millió euróért hozta el a Bologna az Aberdeentől, és a Transfermarkt szerint azóta megtizenkétszerezte az értékét.

Ferguson stabil kezdőnek számított Mottánál, a 19. fordulóban, a Genoa ellen sárga lapjai miatt hiányzott, de egyébként mindig játszott, mígnem a 32. fordulóban, a Monza elleni hazai bajnokin súlyos sérülést szenvedett, neki is a keresztszalagja szakadt el.

Az addigi 31 meccsen 6 gólt és 4 gólpasszt hozott össze, ez pedig elégnek bizonyult ahhoz, hogy májusban megkapja a Bologna legendájáról, Giacomo Bulgarelliről elnevezett díjat, amely a Serie A legjobb középpályásnak jár, és korábban olyan márkás nevek érdemelték ki, mint Andrea Pirlo, Daniele De Rossi, Nicolo Barella vagy Sandro Tonali.

Ferguson eddig mindössze tizenkétszer szerepelt a skót válogatottban – amely a magyar válogatott csoportellenfele lesz az Eb-n –, de a sérülése előtt zsinórban öt meccsen is bevetette Steve Clarke szövetségi kapitány, ez a tendencia pedig azt vetítette előre, hogy a támadó középpályásnak a németországi tornán is meglett volna az esélye, hogy feljebb srófolja az értékét.

Gavi (Spanyolország/Barcelona)

Még csak 19 éves, de már 27 válogatottságnál tart, úgyhogy a százas mérföldkő simán meglehet neki, feltéve, hogy a jövőben elkerülik a súlyos sérülések és a klubja sem hajtja csapágyasra. A 2023–2024-es klubidény során mindössze 15 meccs jutott a Barca középpályásának – akit Xavi a támadósor bal szélén is játszatott –, a válogatott utolsó, Grúzia elleni Eb-selejtezőjén ugyanis szétment a jobb térde.

A selejtezőnek már nem volt tétje spanyol szempontból, a Barcelona neki is esett Luis de la Fuente szövetségi kapitánynak, mondván, miért kellett játszatni Gavit, akit sokan így is attól féltenek, hogy a nagy meccsterheléstől fennáll a kiégés veszélye nála.

De la Fuenta azzal védekezett, hogy ilyen eset bárkivel megtörténhetett volna, és nem kell hozzá Eb-selejtező, egy edzésen is össze lehet szedni súlyos térdsérülést.

„Hatalmas pech, hogy ez lett a vége, de hangsúlyoznom kell, Gavi fitt volt, és készen állt arra, hogy pályára lépjen” – védte a saját hátsóját a kritikák kereszttüzébe került spanyol kapitány. Az eset után a spanyol szövetség preventív jelleggel azt a döntést hozta, hogy bár Gavi – aki a Transfermarktnál 90 millió eurós értékével a harmadik legértékesebb játékos, aki lemarad az Eb-ről – várhatóan egészséges lesz a 2024-2025-ös idény kezdetre, a válogatott legkorábban csak jövőre számít rá.

Jack Grealish (Anglia/Manchester City)

Amikor Grealish a bosnyákok elleni június harmadikai felkészülési meccsen csereként beszállva két gólban is szerepet vállalt, Richard Martin, a Goal.com szerzője amellett érvelt, a szélsőnek ott kell lennie a Németországba tartó gépen, mivel egy nagy tornán szükség van olyan játékosokra, akik a padról érkezve eldönthetnek egy-egy meccset.

Grealish-nek nem volt túl jó idénye, a Premier League-ben mindössze tíz meccsen volt kezdő, és végül húsz bajnokin 1001 perc jutott neki, vagyis átlagosan bő egy félidőt kapott Pep Guardiolától. Ez részben a sérüléseivel magyarázható, de sokatmondó, hogy az idény utolsó öt meccsén Grealish egészséges volt, mégis csak tíz percet kapott, Guardiola ugyanis inkább a belga Jeremy Dokut favorizálta.

A 28 éves Grealish a húsz bajnokin négy gólban is közreműködött (egyet szerzett, hármat előkészített), ami különösen úgy tűnik vérszegény mutatónak, ha megemlítjük, hogy a City horvát balbekkje, Josko Gvardiol hat találatban vállalt szerepet (négy gól, két assziszt) – igaz, ő kétezer percnél is többet töltött a pályán. A számok alapján Gareth Southgate jogosan döntött úgy, hogy Grealisht ezúttal nem viszi magával, bár a Sky Sports elemzője, Adam Beats szerint ezzel hibát követett el az angol kapitány.

„Southgate csapatában kevesen vannak, akik több tapasztalattal rendelkeznek a zárt védelmek feltörésében, Grealish tudja, mit és hogyan kell csinálni. Ha Anglia továbbjut a kieséses szakaszba, ahol a fáradtság fásulttá teheti a játékosokat a topellenfelekkel szemben, akkor a hangsúly a labdatartáson lesz. Grealish erre is kiválóan alkalmas lenne” – magyarázta Beats.

2021-ben Anglia – Grealish-sel a soraiban – a döntőig eljutott, de ott tizenegyesekkel kikapott Olaszországtól. Grealish Németországban nem lesz, de Phil Foden, Anthony Gordon, Eberechi Eze vagy Jarrod Bowen igen, akik mindannyian jól teljesítettek a klubjukban, úgyhogy az angol szurkolók szokás szerint jó magasra helyezték a lécet a csapattal kapcsolatban.

Erling Haaland (Norvégia/Manchester City)

A kakukktojás. Hiszen eddig csupa olyan játékos került be a csapatba, akinek a válogatottja kiharcolta az Eb-részvételt. Norvégia azonban a csoportgyőztes spanyoloktól tíz, a második skótoktól hat ponttal maradt el, így nem sikerült megtörni a 2000 óta tartó Eb- (és vb-) selejtezős átkot.

Haaland ugyan hat góljával a góllövőlista élmezőnyében végzett, de a hatból négyet Ciprus ellen szerzett, és a két továbbjutó ellen csak egyszer volt eredményes, ráadásul azon a meccsen kikaptak a norvégok (1-2 odahaza Skócia ellen).

Pedig, ha valamikor, most aztán tényleg reménykedhetnek a norvégok, hiszen Haaland még csak 23 éves, az Arsenal csapatkapitánya, Martin Ödegaard 25, és a Villarrealban 23 bajnoki góllal záró – a spanyol gólkirályi címről így mindössze egy találattal lemaradó – Alexander Sörloth is a legjobb focistakorban van (28 éves).

Igaz, hiába orrnehéz a csapat, ha közben két meccsen öt gólt is beszed a nem éppen fergeteges támadófocijukról híres skótok ellen.

Haaland tavaly, az első angliai évében egészen extrát nyújtott, a bajnokságban (35 meccsen 36 gól) és a BL-ben (11/12) is egyesnél is jobb gólátlagot hozott, és végül minden sorozatot számolva 52 találatnál állt meg. A mostani idényben a bajnoki és a gólkirályi címet is besöpörte (31 mérkőzésen szerzett 27 góllal), viszont most sokkal több kritikával szembesült, mivel a top4-ben végző riválisok ellen mindössze egyszer volt eredményes, és a BL-ben jegyzett hat gólja közül is csak egy született topligás ellenféllel szemben (RB Leipzig).

Haaland a válogatottban három gólra van attól, hogy az 1937-ben visszavonult Jörgen Juvét megelőzve csúcstartó legyen, a nagy kérdés sokkal inkább az, mikor sikerül a csatárnak a góljai révén egy nagy tornára kijuttatni a csapatát.