A spanyol válogatott csendes hőse, aki nélkül biztosan nem jött volna össze az Eb-döntő

Nem lehet eléggé fényezni a németországi labdarúgó Európa-bajnokság döntőjébe jutott spanyol válogatottat, amely a nagyok közül talán az egyedüli volt, amely meglepőt tudott húzni rögtön az első meccsén azzal, hogy a kezdeményezést átengedte Horvátországnak, majd direkt támadásokat vezetve verte 3-0-ra ellenfelét. Luis de la Fuente csapata a folytatásban is szinte végig magas színvonalon játszott, épp ezért többeket is ki lehet emelni a játékosok közül, a nagybetűs játékosságot képviselő Lamine Yamaltól és Nico Williamstől kezdve a svájci óramű pontosságával működő, lassan az Aranylabdára is esélyes Rodrin át az Eb-t a kispadon kezdő, mégis nyerőemberré és az Európa-bajnokság legfontosabb emberévé előlépő Dani Olmóig. Meg kell azonban emlékezni a csapat egyik, ha nem a legjobb játékosáról, a csendes művészről, Fabián Ruizról is.

A spanyol Fábián Ruiz a Paris Saint-Germain legnagyobb nyári igazolása?

A fenti, kissé provokatív kérdést tett fel még a csoportkör során a francia So Foot. Tudniillik Fabián Ruiz most is a PSG játékosa, már két éve, de talán még a párizsi drukkerek sem számítottak olyan minőségű játékra a spanyol középpályástól, amit most láthatunk tőle a válogatottban.

A 28 éves, rendkívül szerény labdarúgó, akinek a Betisen, az Elchén és a Napolin át vezetett Párizsba az útja, és akit az általa képviselt minőséghez képest elég olcsón, 22,5 millió euróért sikerült megszerezni, az elmúlt két szezonban nem tudta maradéktalanul állandósítani a helyét a PSG kezdőjében, pedig két különböző edzővel (Christophe Galtier és Luis Enriue) is együtt dolgozott. 82 meccsre nevezték be, de tíz esetben végül pályára sem lépett, 21 alkalommal a kispadról állt be, 27-szer pedig lecserélték, a teljesítménye pedig sokszor hullámzó volt, a meglepően jótól a katasztrofálisig sokféle arcát láthatták a párizsi drukkerek. Mivel Luis Enrique – aki bár kedveli a játékát, de például spanyol szövetségi kapitányként a katari világbajnokságra nem vitte magával – a tavasszal több esetben is jegelte a játékost, az utolsó 14 fordulóban mindössze négyszer lépett pályára, míg a Bajnokok Ligájából sokaknak az maradhatott meg, amikor az elődöntő első, dortmundi meccsén a kapuval szemben állva fejelt mellé egy ordító ziccert.

Miután Kylian Mbappé a Real Madridban folytatja (az Eb-döntő után két nappal lesz a bemutatása), és le kell fektetni az új alapokat a PSG-nél, adná magát, hogy Fabián Ruizt is értékesíti a klub, a korából fakadóan is alighanem most lehetne a legtöbb pénzt leakasztani a 2027-ig szóló szerződéssel rendelkező középpályásért.

Az Európa-bajnokság azonban mindent felforgatott, mert az ott látott Ruizt vétek lenne elpazarolni, elég nehéz lenne ugyanis pótolni.

Fabián Ruiz, ha nem is azt jelenti a spanyol válogatottnak, amit Rodri, de hasonló hatása van a csapat szereplésére. 2019-es debütálása óta eddig összesen 28-szor lépett pályára, Spanyolország pedig még nem kapott ki, amikor ő is játszott. A 28-ból öt mérkőzés a mostani Európa-bajnokságon volt – egyedül az Albánia elleni csoportmeccset hagyta ki több alapemberhez hasonlóan, a horvátok, az olaszok és a franciák ellen viszont végig a pályán volt, a németek elleni negyeddöntőben pedig 102 percet töltött a pályán. Van két gólja, és két gólpasszt is előkészített.

Kivételes labdarúgó, világklasszis szinten játszik. Ha nem Fabián lenne a neve, sokkal többet beszélnének róla

– dicsérte játékost De la Fuente a horvátok elleni 3-0-s győzelmet követően, amely meccsen egyébként Fabián Ruizt választotta a meccs emberének az UEFA, ami gólja és gólpassza után nem meglepő.

Természetesen a spanyol válogatott esze Rodri, nála van a legtöbbet és a legjobb helyen a labda, utána Aymeric Laporte, a védelem vezére rendelkezik a második legtöbb labdaérintéssel a csapatból. Mögöttük Fabián Ruiz következik a sorban, aki abban kiemelkedő, hogy akkor is jó döntéseket hoz, ha nagy nyomás alatt kapja meg a labdát. Hogy nem mindig a beton biztos megoldást választja, azt tökéletesen jellemezte egy németek elleni húzása, amikor három német játékos rontott rá, ő úgy tett, mintha vissza, a saját térfele felé indulna el, majd hirtelen megfordult, az irányváltással máris üres terület nyílt előtte, riválisai pedig kezdhették üldözni, miközben a spanyolok létszámfölényben támadhatták a kaput.

Fabián Rodrihoz képest magasabban helyezkedik el a pályán, kilencven percre vetített átlagban azonban mégis majdnem ugyanannyi passzkísérlete van meccsenként, miközben sokkal rizikósabb játékhelyzeteket kell megoldania. Az egyik erőssége, hogy remekül támadja azokat a területeket, amiket Nico Williams nyit bal szélen azzal, hogy a védőnek is ki kell rá váltania, illetve nagyszerűen játssza át a vonalakat, hol ő maga viszi át a labdát, mint a fenti esetben a Németország elleni negyeddöntőben, hol pedig a passzaival hozza jó helyzetbe a csapattársait. A spanyol keretben neki van a legtöbb progresszív átadása (42), melyekkel egyfelől előrébb is jut a csapata, másfelől pedig az ellenfél felállását tudja sebezhető helyzetbe hozni.

A középpályás vonalat csak Toni Kroos (50) és Granit Xhaka (47) játszotta át többször pontosan Fabiánnál (41), ami jelzi, mekkora hatása van a spanyolok támadójátékára.

Az Opta statisztikája azt is megmutatja, hogy egyedül Kroos vette ki a részét több támadásból a nyílt játékhelyzeteket tekintve, és hogy Fabián Ruiz mutatói kiegyensúlyozottak ebben a tekintetben: 15-ször ő maga vette célba a kaput, kilenc alkalommal helyzetet teremtett a társaknak, és 21-szer volt részese olyan támadásnak, amely lövéssel ért véget. Mindezek mellett pedig már négy spanyol gólhoz van közé, aminél többől csak Olmo vette ki a részét (akinek három gólja és két gólpassza van), azaz minden afelé mutat, hogy bár kevesebb jut neki a rivaldafényből, de az egyik legfontosabb tagja a mostani spanyol válogatottnak.

„Nem igazán olvasom a cikkeket. Mindig is a legjobbamat próbálom nyújtani, legyen szó a PSG-ről vagy a spanyol válogatottról. Ha valaki szerint az egyik csapatban jobb vagyok, mint a másikban, arról nem tudok mit mondani.

Számomra az a fontos, hogy minden beleadok. Úgy gondolom, mindkét csapatban hasonló a játékstílus, már csak azért is, mert mindkettőben spanyol edzőm van

– mondta a játéka kettősségét érő kritikák kapcsán Ruiz, aki azt is kifejtette, semmilyen problémája nem volt Lus Enriquével amiatt, mert lemaradt a katari világbajnokságról.

Akármi is lesz a vége az angolok elleni Eb-döntőnek, Fabián Ruiz is bizonyította, hogy nyugodtan építheti rá bármelyik csapat a játékát. Legyen az akár a jelenlegi klubja, a PSG.

Kapcsolódó

Ezen a négy kulcsponton dőlhet el az Eb-döntő

Mire lesz elég Yamal ellen az angolok akadozó baloldali védekezése? Mire megy a spanyol emberezős presszing ellen az a Southgate, aki eddig hat a három ellen sem merte megkockáztatni a labdakihozatalokat? Lesz-e esélye kontrázni az angoloknak?