Jude Bellinghamet aligha kell sokaknak bemutatni. Az angol válogatott és a Real Madrid középpályása már a másodosztályú Birminghamben sokak figyelmét felkeltette – szobrot is kapott a klubnál az eligazolása után –, majd a Borussia Dortmundban is lenyűgözően játszott, mindezek után elvitte őt bő 100 millió euróért a Real Madrid (133 millióra nőhet a vételára a különböző bónuszok teljesülésével), ahol rögtön nyerőemberré lépett elő, és első szezonjában spanyol bajnoki címet, valamint Bajnokok Ligáját nyert. Bellingham ilyen rövid idő alatt is annyira meghatározó lett a topfutballban, hogy sokadszorra is meglepődik rajta az ember, hogy még mindig csak 20 éves.
Az angol játékos különösen extra tehetség, de ő, valamint a Barcelona első csapatában 16 éves kora ellenére is már 51 tétmeccsen pályára lépő spanyol válogatott Lamine Yamal esete is bizonyítja, hogy egyre kevesebb olyan fiatal játékos van, legyen szó akár tinédzserről, aki a teljes ismeretlenségből érkezne meg egy nagy tornára, különösen úgy, hogy komoly szerepet szánjanak neki. Általában az egyik ismert klub rég lecsapott a játékjogára és valamely topligában, esetleg európai kupasorozatban már találkozhattunk a vele. Akad azonban pár olyan játékos, akire talán még nem irányult akkora rivaldafény, de most az Eb-n mindenki megtanulhatja a nevét.
Martin Baturina (Horvátország)
A következő Luka Modric – így emlegetik a Dinamo Zagreb 21 éves játékosát. Kell ennél nagyobb elismerés egy horvát labdarúgónak? Vagy bármelyik középpályásnak?
A spliti születésű Baturinát hamar kiszúrta magának a Dinamo, átkerült így a zágrábi akadémiára, és 2021 óta az első csapatot erősíti. Februárban töltötte be még csak a 21-et, de már 120 meccse van a profik között, közte 29 nemzetközi mérkőzés, azaz ilyen fiatalon is komoly rutinja van. Kiemelkedő játékintelligenciával bír, a tizenhatos előtt és a félterületben érzi igazán otthonosan magát, sokszor olyan, mintha egy-két gondolattal a többiek előtt járna, és veszélyesek a távoli lövései is.
Ugyan a válogatottban eddig csak epizódszerep jutott neki (három meccsen játszott, összesen 77 percet), látszik, hogy Zlatko Dalic is szép lassan elkezdi őt beépíteni a csapatba. Már csak amiatt is, mert alighanem ez az Eb lesz Modric utolsó tornája a horvát válogatottal, idővel az ő utódját is meg kell találni. Baturina töltheti be ezt a szerepet hosszú távon, és azt is nehéz elképzelni, hogy még sokáig a Dinamót erősítse – ahová egyébként 2028-ig köti a szerződése.
Benjamin Sesko (Szlovénia)
Ki gondolta volna, hogy az Európa-bajnokság előtt az egyik legfontosabb hír az átigazolási piacon az lesz, hogy Benjamin Sesko nem megy sehová? Pedig így történt, hiába nézték ki maguknak olyan topcsapatok, mint az Arsenal, a szlovén óriás hosszabbított Gulácsi Péter és Willi Orbán klubjánál, az RB Leipzignél.
A 21 éves csatár mondhatni a szokásos Red Bull-útvonalat járja, azaz fiatalon Salzburgba került, eleinte a másodosztályú Lieferingben focizott kölcsönben, majd a salzburgiak első keretét erősítette, mígnem 2023 nyarán Lipcsébe szerződött. Sesko ugyan 195 centiméter magas, így is a Bundesliga egyik leggyorsabb játékosa, azaz termete miatt tud játszani klasszikus célembert, sebességének köszönhetően pedig mélyről indulva is meg lehet őt játszani a védelem mögött – a lipcsei stílus így különösen fekszik neki.
A szintugrás is jól sikerült, első németországi szezonjában 18 góllal zárt minden sorozatot figyelembe véve, a 90 percre vetített gólok tekintetében pedig csak a kiemelkedő szezont teljesítő Harry Kane, Serhou Guirassy duó előzte meg őt a Bundesligában.
a riválisok közül a finnek és a kazahok kapuját is bevette. Összességében pedig 29 meccsen 11 találatnál és hat asszisztnál jár, Szlovénia pedig eddig még nem kapott ki, ha ő eredményes volt.
Arda Güler (Törökország)
A 19 éves középpályás kakukktojás abból a szempontból, hogy eléggé szem előtt van, hiszen a Real Madrid futballistája. A Fenerbahcétól tavaly nyáron ilyen szinten aprópénzért, 20 millió euróért leigazolt középpályást Toni Kroos is nyilvánosan dicsérte az első edzéseket követően, ám Güler nehezített pályán kezdett, sérülések hátráltatták az első spanyolországi szezonjában, egészen januárig várni kellett a debütálására.
Carlo Ancelotti utána is csak módjával adagolta neki a játékperceket, bár egy Celta Vigo elleni bajnokin még úgy is eredményes tudott lenni, hogy csak a 89. percben állt be. A szezon vége viszont már róla szólt, a bajnoki győzelem kapujában egyre több lehetőséget kapott a Realban, és ugyan tíz bajnokin 373 perc jutott neki, hat gólt így is szerzett.
Bár 2022-es debütálása óta eddig összesen hét meccsen játszott a válogatottban, olyan formában zárta le a szezont, hogy a szövetségi kapitány, Vincenzo Montella alighanem komolyabb szerepet szán majd neki az Eb-n, ahol a grúz, portugál, cseh trió ellen bizonyíthatja, miért keltette fel anno a Real Madrid érdeklődését.
Heorhij Szudakov (Ukrajna)
Baturinához hasonlóan Szudakovnak is van egy sztárhasonmása, a Sahtar Donyeck középpályását ugyanis hazájában nemes egyszerűséggel az ukrán Kevin De Bruyneként emlegetik. Ugyan a 21 éves játékos még közel sincs a Manchester City klasszisának szintjén, direkt játéka és passzstílusa mégis a belga fiatalkorát idézik.
Heorhij Szudakov először a tavalyi U21-es Európa-bajnokságon hívta fel magára a figyelmet, amikor is az elődöntőbe jutott ukrán válogatott legaktívabb tagja volt, három gólt is szerzett, ami holtversenyben a legtöbb volt a mezőnyben. A felnőttek között is letette a névjegyét, az Opta statisztikái szerint a selejtezőben neki volt meccsenként a legtöbb labdaérintése és labdacipelése – a védőjátékosokat leszámítva.
Szerhij Rebrov is támaszkodik rá, az ukránok összes selejtezős meccsén játszatta a szövetségi kapitány,
a legfontosabb meccsen jelentette ő a különbséget. A jelenlegi legjobb hazai játékost nehéz lesz az ukrán bajnokságban tartani, legalábbis nem lesz egyszerű nemet mondani a topligás kérőkre, főleg, ha azok Angliából robbantanának érte bankot.
Strahinja Pavlovic (Szerbia)
Hiba lenne átnézni az Európa-bajnokság fiatal védői feje felett, a 194 centiméter magas Pavlovicnál pedig ez nem is mutatkozik könnyű feladatnak. A 23 éves szerb védő már igen komoly rutinnal rendelkezik, hazája élvonalbeli bajnoksága mellett focizott már a francia, a belga és a svájci élvonalban is, 2022 óta pedig ő is a Red Bull-hálózat tagja, ugyanis a jelenlegi csapata a Salzburg, azaz egy újabb futballkultúráról szerez tapasztalatokat testközelből.
A szerbek az évek során számos kiváló védőt adtak az európai labdarúgásnak, Pavlovic pedig folytatja ezt a hagyományt. Magas termete miatt a fejpárbajokban kiemelkedően jó, de amúgy is magabiztosan nyeri meg a párharcait a földön is, sebessége és labdabiztonsága pedig kiemelték az osztrák Bundesligából.
Személyes tapasztalatunk is lehet róla, játszott ugyanis mindkét, a magyarok győzelmével zárult selejtezős mérkőzésen, Budapesten még gólt is szerzett – Sallai Rolandék azonban fordítani tudtak. Van már 35 válogatott meccse a felnőttek között, ennél többel a mezőnyben csak három 24 év alatti játékos rendelkezik: Ilija Zabarnij, Bukayo Saka és Szoboszlai Dominik.
Joao Neves (Portugália)
19 éves, de úgy játszik, mintha 30 lenne
– jellemezte Joao Félix a honfitársát, ami a védekező középpályások esetében igazán kedves dicséretnek számít. Neves tagja volt az ifi-BL-t nyerő Benficának, míg az első csapatban 2023 januárjában mutatkozott be. Első szezonjában a profik közt rögtön bajnoki címet nyert, és a bajnoki hajrában már rendre ott volt a csapatban, az utolsó hat fordulót szinte végigjátszotta a portugál ligában.
A legutóbbi szezonban már gyakorlatilag kihagyhatatlan volt, 55 tétmérkőzésen játszott a Benficában, 49-szer ráadásul kezdőként, lenyomott összesen 12 európai kupameccset (hatot a BL csoportkörében, majd hatot az Európa Liga kieséses szakaszában), amin minden percet a pályán töltött, de a portugál bajnokságban is csak egy meccset ült ki, jellemzően azt is egy kisebb sérülés miatt – a kispadon még akkor is ott volt. A társak előszeretettel keresték, ő kapta a második legtöbb passzt a mezőnyben, mint ahogy a második legtöbb átadással is ő bírt a portugál szezonban, miközben 88,5 százalékban pontosan játszotta meg a többieket, és a labdaérintések tekintetében is a második volt Portugáliában.
A válogatottban csak tavaly októberben debütált, a selejtezőben pedig mindössze perceket kapott Roberto Martíneztől, az Eb előtti utolsó felkészülési mérkőzésekből viszont kettőn is kezdett – csak egyet hagyott ki, azt el is veszítette Portugália Horvátországgal szemben.
