A 34 éves, 54-szeres válogatott kapus úgy fogalmazott, a magyar válogatott reális és földhözragadt szeretne maradni.
„Már az a tény, hogy közvetlenül, nem pedig rájátszáson keresztül jutottunk ki az Eb-re, nagy siker. Az igazi kemény próbatétel előtt állunk, de van egy jó csapatunk, fiatal tehetségektől a tapasztalt játékosokig, no és egy topedzőnk” – mondta.
Gulácsi szerint nagyok a szurkolók elvárásai, legalább azt szeretnék, hogy a kedvencek túljussanak a csoportkörön. De nem lesz könnyű, mert nagyon erősnek tartja az A csoportot.
„Látható, hogy a németek megindultak felfelé, nagyon jó csapat jött össze. Mindig azt mondom, hogy ha a németek egyéni minőségét nézzük, és hozzáteszünk egy csúcsedzőt, akkor ők a cím abszolút favoritjai.”
A magyar tengelyt Willi Orbánnal és Szoboszlai Dominikkel erősnek érzi, de reálisan nézve úgy érzi, még fejlődni kell.
Nem olyan topcsapatunk van, amely dominál a riválisai felett. Főleg nem azokkal az ellenfelekkel, akik az Eb-n ott vannak
– mondta.
„Határozottan hiszünk az erőnkben. Hat éve játszunk edzőnk, Marco Rossi keze alatt, és lépésről lépésre fejlődtünk. Elég jól tudunk védekezni, van bennünk csapatszellem, taktikailag nagyon fegyelmezettek vagyunk, és most már egyéni minőségünk is akad. Szóval igen, nem vagyunk esélytelenek. De esélyesek sem.”
Marco Rossiról azt mondta, igazi olasz, aki számára a taktikai fegyelem és a szervezettség a legfontosabb.
„De mindenekelőtt igazán jó ember. Olyan, mint Carlo Ancelotti a Real Madridban: fontos neki, hogy megfelelő legyen a kémia a csapatban. Nagy erősségünk a csapatszellem, mindenki örömmel jön a válogatottba, az, hogy játszik vagy sem, teljesen másodlagos. Összetartó csapat vagyunk, még a kispadon is.”
De Rossi nem haver és nem mókamester, inkább tisztelettel, atyai gondoskodással bánik a játékosokkal.
Pontosan tudja, mikor kell szigorúnak vagy követelőzőnek lennie. Ugyanakkor nagy szabadságot ad és nem csupán labdarúgóként tekint ránk.
Amikor a feleségem terhes volt, és egy ultrahangvizsgálat egy időbe esett a Nemzetek Ligája-meccsünkkel, hazaküldött és azt mondta, az sokkal fontosabb! Amikor elszakadt a keresztszalagom, soha nem azt kérdezte, mikor játszhatok újra, hanem azt, hogy hogy vagyok. Ott nem volt nyomás. Akkor is járt nálam, beszélgettünk, jót tett a lelkemnek.”
